A nyár íze ott lógott a levegőben, édes és finom volt, mint a nagymama lekvárja a kamrában. A nap aranyló sugaraival borította be a kertet, minden egyes fűszálat ragyogó zöldre festve. És mi, a térdünket is gyakran lehorzsoló, örökké izgő-mozgó kölykök, boldogan hagytuk cipőinket a tornác kövén, hogy mezítláb szaladhassunk a puha, hűvös gyepen.
   Milyen csodálatos érzés volt! A föld simogató érintése a talpunkon, a fűszálak lágy cirógatása a lábujjak között. Mintha a természet maga ölelt volna át minket. A reggeli harmat még gyöngyként csillogott a leveleken, hűsítően csiklandozva a talpunkat, ahogy átfutottunk rajta. A délutáni nap forróságában pedig a felmelegedett föld átadta a nap energiáját, élettel töltve meg minden egyes lépésünket.
   Nagyanyám kertje tele volt rózsákkal, melyek illatoztak egész nap az udvaron. Nagyapám hátul reggelente kaszálta a füvet a hátsó kertben és elöl az udvaron is, hogy tudjunk kedvünkre játszani.
   A fű illata belénk ivódott, összekeveredve a virágok édes illatával, és a távolról beszűrődő frissen kaszált fű aromájával. A pillangók tánca körülöttünk, a méhek szorgos zümmögése a virágokon mind a mi gyerekkorunk zenéje volt. Nem törődtünk a bogarakkal, a pici szúrásokkal, a fűben rejtőző kincsekkel – egy elgurult labdával, egy elveszettnek hitt játékkal. Csak a szabadság számított, a határtalan tér, amit a kert jelentett számunkra.
   A mezítlábas szaladgálás nem csupán játék volt. Ez volt a közvetlen kapcsolat a földdel, a természet lüktetésének érzékelése. Megtanultuk, hol a legpuhább a fű, hol rejtőzhet egy-egy élesebb kő, hol a legnedvesebb a talaj a patakparton. A lábunk lett a térképen, a tapintásunk az iránytűnk.
   Ahogy visszagondolok azokra a napokra, a szívem megtelik melegséggel. A mezítlábas fűben szaladgáló gyerekkor nem csak egy emlék, hanem egy érzés. A szabadság, a gondtalanság és a természettel való mély összeköttetés érzése, ami örökre a lelkembe ivódott. Mint néha, még ma is, ha rálépek a puha, zöld gyepre, egy pillanatra újra érzem azt a régi, felejthetetlen boldogságot ott a nagyszüleim udvarán. Miközben ők is boldogan figyeltek minket a cseresznyefa árnyékából.

TM