Gazda, vagy asszonya kaput nagyra tárja
Jön az ő tehene, messziről már látja
Kolomp csak szól,hírül adja
Megjött a falu csordája apraja, nagyja
Pásztor a trombitáját vígan megfújja
Hazatérő gulya, friss vizet várja
A kolomp sír a tehén nyakában
Utoljára még, azután ő is jut a többi sorsára

Azután csend lesz, mély csend a faluban
Elhallgatott a kolomp, minden néma
Nem veri fel a falut a tompa kolomp hangja
Ritkulnak a gulyák, eltűnnek sorban
Gazdájuk sem várja őket a ház előtt a kapuban
Elment ő is más munkát keresni
Elcsendesedik a falu, nincs kolomp, ami felveri

Idős ember ül az árok parton
Szomorúan néz, végig az elvadult tájon
Nincs már jószág, ami legelőn legelne
Dudva, gaz veri fel a legelőt, kaszálni kellene
De már kaszás sincs, elment a kedve
Mióta a kolomp nem szól reggel, este
Nem bőg a jószág benn az istállóban
Nem jön már többet a legelőről haza

Öreg pásztor kesereg magában
Nem vidítja fel semmi, csak néha kutyája
De az is öreg már, s nincs hozzá kedve
Látja gazdáját, hogy el van keseredve
Nem kellenek már a kolompok ország szerte
Szegénység köszöntött, s vége a falvaknak
Üresek az istállók, reggel a kakasok szólnak

Hova lettek a kolompok, hova az emberek?
Falvakban már csak az öregje kesereg
Fiatalja az elment más országot látni
Talán egyszer majd haza fog találni
Hazahívja a harangszó a messze távolból
Csavarja szívét a hazaszeretete
Bús magyar földön mégis szebb az élete

2O14.O9.O2.Mosonmagyaróvár