Kérdésre nem jön felelet!
Miért halnak meg a fák?
Pedig gyökerüket az anyaföldbe nyújtják.
Állva száradnak el, mint harcos a csatában,
Szilárdan állva, törzsük az égre kiáltva:
Miért?
Miért halnak meg az emberek?
Értük család, testvér, szülő, barát kesereg,
Harcuk bevégzik, megharcolják,
Némán alszanak el, mint a fák.
Miért ez a sok szenvedés, gyötrelem?
Fájdalom ül szíveken, lelkeken,
Sok meg nem válaszolt kérdésre,
Istenem, miért kell, hogy így legyen?
Miért?
S az élet megy, rohan tovább,
Keserűen dolgozzuk fel a hiányt.
S a fáknak is törzsük szakad,
Nem bírják a szörnyű, vad vihart.
Ó, hol az a szó, ami ki nem mondható?
Hol az a mély fájdalom, ami el nem zokogható?
Mert a könny az felszárad hamar,
De lelkünket tovább tépázza a vad vihar.
Istenem, adj a léleknek nyugalmat!
Fel tudja dolgozni a veszteséget, fájdalmat.
S ne száradjon el, mint a fa ága,
Ne hagyd veszni az embert, ne hagyd magára!
Mosonmagyaróvár, 2018. július 31.
