Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Miért indulnék, mennék el innen

Mezei István
Mezei István képe

Miért is indulnék, és hová mehetnék,
Visszatart, nem enged egy láthatatlan fék,
Itt volt, és van minden „hívem, kapcsolatom”,
Vadkacsát etetek koplalós partokon,
Izmos vadkanokkal komázok, esténként
Csörtetnek, taposnak hozzám széles ösvényt,
E társaságból csak károm van, nincs hasznom,
Feltúrja kertem malacos komaasszony,
Kutyámmal verekszik migráns aranysakál,
Átvicsorít rám, majd sántítva tovább áll,
Az őzbarna szemek megértik magányom,
Jönnek is gidástul faragott hidamon,
Fák kérgét lerágják, dézsmálnak zöldséget,
Durván is szelíd ember nélkül az élet,
A bagolypár éber, míg én alszom kábán,
Kakukkszó ébreszt reggel, vagy cserregő fácán,
Már korszerűtlen vagyok, de ők értenek,
Berkek mentén nyílnak ki nekem a terek,
Tágul majd beszűkül a csaló horizont,
A nappal felépít, az éjszakám lebont,
Úgy élek mint mocsárba vetett kőszikla,
Véremet, erőmet az ingovány szívja,
De nem tud lehúzni, és már nem nyelhet el,
Kihalt világom megtöltöm képzelettel,
Makacs maradtam, kőbaltát innoválok,
Erre oktattak még kőkori tanárok,
Szerény a marketink, a piackutatás,
Nincs reklám és semmi magamutogatás,
Bénult vonzás, tehetetlenségi erő,
Mert itt maradni a többségnek nem nyerő,         
Tudom, majd a végén, egyszer indulnom kell,
Zsúfolom bőröndöm itteni fényekkel,
E szegény örökség nekem minden jelent,
Felébresztem velük az alvó végtelent.

2019. 02. 11.  

Rovatok: 
Vers