Mond csak kedves miért ne lehetne,
hogy újra szerelmed bennem élne,
úgy mint régen mikor álom voltál,
minden éjszaka énhozzám bújtál.

Ígértél nekem fűt-fát reményeket,
tápláltál belém hamis képeket,
hogy lehetne álmot valóra váltani,
hisz fagyott földet sem lehet szántani.

De ha mégis próbálnád az ekevas törne,
vagy szakadna a föld óriás rögökre,
ezt a szót szerelem, ha felírod az égre,
mert ha így van, higgy is benne örökre.

De csillaghulló sötét éjszakákon,
mikor levél csak most bújik ki az ágon,
tavasz is csalfa hamis képet mutat,
nyíló virágok helyett, a gaz tör utat.

Ne is tedd fel a kérdést, miért ne lehetne,
már a gondolat is hamis képet festene,
hideg verejtéktől tajtékzik most a testem,
ha ez utolsó utam, senki ne kísérjen.

írta-Varga István-Barcs-2019.04.18.