„Mi Atyánk,
ki vagy a mennyekben,”
látod, alant a szolganép
miként hajtja igába fejét?
S miként számlálja ezüstjét
a hitetlen nagy arcú, úri nép?
A megbocsátás nagy erény,
abból biz több kellene,
hogy a szolganépnek jusson is,
meg maradjon abból télire.
A „mindennapi kenyerünket”
a düh és harag rágta szét,
mert elvették, mi miénk volt,
az ember hitét, becsületét.
„Ha majd a jólét kosarából
mindenki egyaránt vehet,”
segíts, Atyám, majd akkor
elhitetni a való, igaz hitet!
Addig mi a semmi szélén várunk,
és talán majd mi is megbocsátunk.