Talán nincs értelme, hogy majd akkor
mi marad belőlem, ha az agg kor
is végleg búcsút mond és int nekem.
Lesz, ki érti panaszos énekem,
vajon lesz e földön még valaki,
ki akarná, szeretné hallani
versem tétova, dadogó szavam?
Túlvilág, mennyország, Isten, ha van,
megengedi e, hogy visszanézzek,
mint már megunt, kidobott zenészek,
és szép halkan, félszegen megkérdjem,
uraim, miért csak ennyit értem?

Mi lesz az, mi megmarad belőlem,
ha majd némán egy mély sírba dőltem?
Kapott valaki tőlem egy szikrát,
kutatni, keresni a lét titkát?
Volt e valakinek rám szüksége?
Ha nem, mit írtam menjen szemétbe!
Hol csúszott egykor az élet félre?
Várom, az Isten tőlem megkérdje.
Ha, ennyi az egész, mit a szem lát,
görgessetek rám közönyből sziklát.
Ne maradjon meg semmi belőlem,
hadd váljak földdé ott, lenn a földben.

2014. 07. 05. éjfél