Istenem, kiben hiszünk 
Áldd meg ezt a drága hazánk, nemzetünk,
Áldd meg a Te magyar néped,
Nézz le ránk, nyisd meg az eget,
Mert elszabadult a sátán pokla,
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra,
Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk,
Hallgasd meg könyörgésünk mi Atyánk,
Hallgasd meg könyörgésünk,
Fohászunk hozzád száll,
Ne engedj minket a kárhozatba,
Hallgasd meg kérésünk hozzád fohászkodva,
Segíts bennünket magyar embereket
A földről felállni, nem bírjuk már a terheket,
"S jöjjön el a Te országod
Mutasd meg felénk irgalmasságod",
Mert már csak benned bízhatunk,
Tekints le népedre, ne engedd elveszni,
Kétségek, kínok – kínja közt szenvedni,
Mert jó ember a magyar, csak nem bírja jármát,
Elszéledt a világba, elhagyja hazáját,
Nyitva már a határ minden irányban,
Tengerig is futott, mélységes kínjában!
S, ha már Te sem hallgatod meg
Hozzád szóló könyörgő szavainkat,
Kihez forduljunk, ily nagy veszedelemben?
Ne hagyj el bennünket ily nagy keservben,
S, ha még is meguntad már siránkozásunk,
"Legyen meg a Te akaratod", hozzád kiáltunk,
Legyen már végre bűnbocsánatunk,
Ne engedd hű néped széllel szaladni a világba,
Nyújts felé védő kezed kínjában,
Nyisd felénk szerető szívedet, ne engedd elveszni
A magyar nemzetet,
Nevedet örökké imánkba foglaljuk,
"Legyen meg a Te akaratod, most és mindörökké"!
Ámen