Istenem, kiben hiszünk,
Áldd meg ezt a drága hazánk, nemzetünk.
Áldd meg a Te magyar néped,
Nézz le ránk, nyisd meg az eget.
Mert elszabadult a sátán pokla,
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra.
Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk,
Hallgasd meg könyörgésünk, mi Atyánk.
Hallgasd meg könyörgésünk,
Fohászunk hozzád száll.
Ne engedj minket a kárhozatba,
Hallgasd meg kérésünk hozzád fohászkodva.
Segíts bennünket, magyar embereket
A földről felállni, nem bírjuk már a terheket.
S jöjjön el a Te országod,
Mutasd meg felénk irgalmasságod!
Mert már csak benned bízhatunk,
Tekints le népedre, ne engedd elveszni,
Kétségek, kínok kínja közt szenvedni.
Mert jó ember a magyar, csak nem bírja jármát,
Elszéledt a világba, elhagyja hazáját.
Nyitva már a határ minden irányban,
Tengerig is futott mélységes kínjában.
S ha már Te sem hallgatod meg
Hozzád szóló könyörgő szavainkat,
Kihez forduljunk ily nagy veszedelemben,
Ne hagyj el bennünket ily nagy keservben.
S,ha mégis meguntad már siránkozásunk,
Legyen meg a Te akaratod, hozzád kiáltunk.
Legyen már végre bűnbocsánatunk,
Ne engedd hű néped széllel szaladni a világba,
Nyújtsd felé védő kezed kínjában!
Nyisd felénk szerető szívedet,
ne engedd elveszni
A magyar nemzetet.
Nevedet örökké imánkba foglaljuk,
Legyen meg a Te akaratod, most és mindörökké,
Ámen...
