Éltető sugarakat küld a Nap, mi lehet mérgező,
önmagának dolgozó kéz, sokszor nem haszonélvező,
szorgalmas ember gyűjt vagyonokat, vagy épít házakat,
ám búcsúzáskor mindent itt hagy, ahogy jött úgy távozhat.

Hullámzóvíz taraja, az cseppenként szinte elporlad,
valaha állt faóriás, földön fekve idővel elkorhad,
így veszik el minden, ami majd idővel átalakul,
számíthatsz rá, alkotásod veszhet el méltánytalanul.

Ha nem a kőbe vésték, még az is sokszor bizonytalan,
de értelmes szavaid nép ajkán, sosem idomtalan,
míg emberiség él a Földön, és kik nyelvedet értik,
addig mívesszavaidat, nép ajkán továbbtenyésztik.

-írta-Varga István-Barcs-2022.04.15.