Mielőtt..

Folytonos metamorfózis

Mielőtt ítélkeznék, rosszat mondanék
Másokról, magam kell előbb lelepleznem,
Úgy is látja az Istenem és az nagy ég,
Mily terhek nyomják a szíven és a lelkem.

Önzésem, közönyöm és a hiúságom
Szándékom ellenére utamat állják,
Terüljön minden jóval az én asztalom,
Közben hallom a lelkiismeret vádját.

Rossz szokásaim reám bőrként tapadnak,
Bátorsággal együtt szegődött nyomomba
Gyávaság, neki látok feladatomnak,
A célom a kíméletlen önkritika.

Tudom, nem létezik tökéletes ember,
Metamorfózisom a Hit, az értelem,
Csak az akarat, szándék, a kegyelem kell,
És a világot magamban leleplezem.

Az Úr döntött, át kell minden életszakaszt
Élnem, gyermekkor, ifjúság és a vénség,
Már kevés, ami még itt, köztetek maraszt,
Nem vonz e sebesség, nem vonz a kevélység.

Inkább csak hallgatok, és nem ítélkezem,
Befelé fordulva keveset is írok,
Mielőtt magához szólítna Istenem,
Ajkamat bezárom, se átkok, se bókok

A szívembe szeretet lakik, költözött,
Ha mélyen nézek magam, mások szemébe,
Mily különbség van szálka, gerenda között,
Bízzad a döntést a Kegyelmes Istenre.

Ha mégis véleményt mondasz más felett,
Tisztítsd meg lelked, vádaskodóvá szavad
Ne tedd, itasson át feltétlen szeretet,
Embernek maradni nem kis feladat,

2016 .07. 28,