Várj még kicsit kedves,
ne hagyd el ezt a padot,
mielőtt még hosszú útra,
egy hamis világ csábított.

Ott a távolba,
zavaros képek várnak,
leszel gondokba.

Hallgass kicsit énrám,
ne fordítsál nekem hátat,
talán elérem még kezedet,
hogy ne érjen téged bánat.

Csábítóbb képek,
mind hamis ábrándok,
csak délibábok.

Árva lesz majd kis padunk,
őszi szélben majd sírhatunk,
nem lesz már több szép napunk,
mert ketté vállt az egy utunk.

Mi botladozunk,
fakeresztek vagy kövek,
ott csodálkozunk.

Megáll a két árnyék alak,
szembe fordul egymással,
csodálkozva összenéznek,
újra kezet fognak egymással.

Ó te elvesztett,
délibábos emlékek,
mindet szeretek.

Írta-Varga István-Barcs.2017.11.06.