Mikor eljön az örök álom
Hol nem lesz több fény
Nem lesz több irigység
A nap ott már soha nem kél
Amikor örökre nyugalomra tértél
S elszámolsz Istennek mindenről
A megélt életedről
Akkor és ott,lesz fontos,ki voltál
Hogy éltél,mit végeztél,jó voltál
De ,akkor már késő a meaculpa !!
Múlik az idő,emlékedre rátelepszik
A feledés fátyla
Borostyán lepi el kőszobor vállad
S eltakarja lényed,valaha utad itt jártad
Elfelejtenek,akik ismertek
Lassan őrli emléked az idő
Ki ez a néma szobor,harcos vagy hírvivő?
Vagy vigaszt adó volt,jövőt építő
Nincs válasz ,csak a lelkekben
Néma csend ül ott belül
Feledés homálya rád települ
De addig,addig ne add fel !
Addig míg tenni,üzenni kell
S akkor megköszönöd Istennek
Hogy a szeretetet is megadta neked
Életed nem hiába élted
Idővel a borostyán szövi csak be emléked
2016.05.06.Mosonmagyaróvár.
kép .net.