Az ihlet elszállt, a pünkösdi áhítat szertefoszlott

Verőfényes, gyönyörű napra ébredtünk Pünkösd hétfőjén. Már-már átadtam volna magam valamiféle ünnepi hangulatnak, amikor kinéztem az ablakon. Az udvarom és a kertem víz alatt állt, mindjárt tudtam, hogy lőttek ünnepeknek, és nehéz napom lesz. Harminc éve lakunk ebben a kertes családi házban, a fonyódi dombok tövében, a nádasok mellett. Itt három utca és a piactér már a Balaton szintje alatt fekszik, de távol a tótól. Az ide gyűlt vizet egy kis csatorna gyűjti össze, melyből, ha megtelik, egy automatikus szivattyú távolítja el fölösleget. Ez a folyamat, mindig akadozott, az utóbbi időben már csak alig működött, most Pünkösdre pedig teljesen leállt. Szokványos, mindennapos eset lenne, de mégsem.

  A körülbelül százötven házat érintő gond, mely kerteket, garázsokat tesz használhatatlanná, épületek alapját mossa alá, négyévente helyi, politikai üggyé emelkedik, hogy utána feledésbe merüljön. A helyzetet súlyosbítja, hogy tíz éve egy vállalkozó, M.G. öt kis halastavat létesített mellettünk, és egy kis folyóból nyeri a tavi pisztrángjainak a vizet. Majd az elhasznált vizet, melyet vissza kellene emelnie, leengedi a nádasokba és a házak tövébe, a többi városnak a gondja, és az ezzel járó évi nyolc-tízmillió forintos költség is.

 Amíg ellenzéki polgármesterjelölt valaki, érti ezt a „komplikált „ ügyet, sőt a zászlajára tűzi, de mihelyt győz, minden zavarossá válik előtte. Ez ötödik ismétlésre kissé gyanús, de nálunk már megszokott.

  Ezen a Pünkösdön azonban robbant bennem valami, és elindultam intézkedni. Először is annak a fő gomb -nyomó munkatársnak, D. J. -nek a telefonszámát szerettem volna megtudni, aki az elromlott automatát helyettesíti havi háromszázötvenezerért, de senki nem merte megadni, mert akkor hátha bosszút áll, és többé soha nem nyom meg semmit, különben is ünnep van. Aztán a helyi városgazdálkodás vezetőjének SZ. B. –nek a telefonja után érdeklődtem, mivel nem volt otthon, de a családtagok elutasították a kérésemet, hogy ne zavarjam őt szent magányában. Végül felhívtam a polgármestert, akinek a fia történetesen nemrég nyerte el a Délnyugat Balaton part összes trafikja feletti monopóliumot narancsvörös színekben. Mivel a polgármester H. J. tudta, hogy én, M.I. világéletemben polgári érzelmű voltam, még ebéd közben is fogadta a hívásomat. –De miért csak te szólsz I.?- kérdezte H.J. Tudod J. azért, mert a többiek félnek, -válaszoltam. –De mitől I. ? –Attól, hogyha szólnak a bajaikról nektek J, és zavarnak benneteket, akkor bosszút álltok: több bérleti díjat kértek tőlük, lebontatjátok a tyúkóljaikat, kirúgatjátok őket, vagy a feleségeiket a munkahelyükről….. Nem félnek pletykálkodni, rágalmazni, névtelen levelet írni, feljelenteni, de nyíltan kiállni egy ügy vagy dolog mellett, attól nagyon félnek, mindentől félnek, még maguktól is, a zsigereikben van a félelem. A nagyapjuk, és az apjuk is félt, ők még T. J.–től, tudod J attól a részeges pártitkártól.-

Na, nem mond I, és érdekes én minden telefonszámot tudok, és azonnal intézkedek-fejezte be a beszélgetést. Így is történt, és ebéd közben H. J polgármester felhívta D. J.-t a fő gombnyomót, és az udvaromból és a kertemből levonult a víz egy óra múlva, persze a többiekéből is, de az én Pünkösdöm már elromlott, és az ihletem is elszállt. Elnémultak a rímek, a jelzők eldurvultak, a szonettek, románcok cserbenhagytak, a jambusok, daktilusok félénken a sarokba húzódtak, de meg a magyar felező tizenkettes ritmusa is elhalkultak, bővített, összetett mondataim behúzták fülüket, farkukat.

 Csak az önmagamnak feltett kérdések szurkálódtak bennem tovább. A szervilizmus termeli ki e zsarnokságot, vagy a zsarnokság a szolgalelkűséget? Ebben az országban csak visszaélni lehet a hatalommal, élni vele, és a köznek használni nem.? Valóban minálunk lenne legsúlyosabb a politikai és közéleti amnézia? A zsarolás lenne a leghatékonyabb eszköz a pozíciók megtartásához? Ha nem szól szám, akkor valóban nem fáj a fejem? Akkor miért fáj mindenki feje? A GESTAPO és az ÁVÓ a lakosság arányait tekintve valóban több feljelentést kapott itt nálunk egykor, mint anyaországaikban? Hányszor kell még, és szabad e kegyelmeséket reggeli, vagy ebéd közben pitiáner ügyeink miatt zavarni?

Az ünnep eltelt, de tudom a kérdések újra és újra feltörnek bennem és bennünk, akár csak a kertjeink alatt a víz.                          Csak M.I.

U.i. A történetet lehet, hogy csak kitaláltam, de az is lehet, hogy igaz. A pártmonogramokról meg annyit, hogy a mozgalmi ábécének sok betűje, van és azok számtalan módon variálhatóak.  2013. 05. 21.