/Kalmár Eszternek,Horgos
Horgos-i Segítségnyújtási Csoportnak/

Mikor  látod a gyermek szenvedését
Mikor nem jut neki kenyér
Mikor asztalán nem gőzölög az étel
Mikor nem jut ruha,s könny ül szemén
Akkor kéred Istent , imára kulcsolod kezed
Akkor szívedben kinyílik a testvéri szeretet
Akkor segíteni  indulsz, s letörölni a könnyeket!

Mikor közeleg a tél, s fűtetlen a szoba
Mikor rideg a szegény otthona
Mikor a fájdalom csavarja érte a szíved
Mikor elkísérnek a könnyes gyermek szemek
Akkor  elindulsz és tenni kész
Akkor segítséget nyújtasz amerre mész
Akkor megfogod a gyermek kinyújtott kezét

Mikor hazádban is megtűrt vagy és idegen!
Mikor a Te fájdalmaddal nem törődik senki sem
Mikor úgy érzed, csak megtűrt magyar vagy!
Mikor a szegénnyel  oszthatod meg sorsodat
Akkor elindulsz, hogy összefogjatok
Akkor  nem fáj, hogy mit takar a múlt
Akkor kéz a kézben, együtt  erősebb vagy
Akkor segítesz máson, s nem hagyod magad!

Mikor hit, remény, szeretet  tölti el szobád
Mikor eljutsz oda, ahol mindenki vár
Mikor a hálás gyermek szemek követnek
Mikor a kevésből is adsz az embereknek
Akkor  öröm,boldogság, melegség üli meg szívedet
Akkor megköszönöd hálásan Istennek
Akkor összeteszed  hálásan két kezed
Uram, köszönöm, hogy segítettél, 
és én  másoknak is boldogan segíthetek!

 2017.11.24.Mosonmagyaróvár.