Mikor a gyermek
Szomorú arccal néz feléd,
Mikor feléd nyújtja sovány kis kezét,
Mikor a nincs ül tort az asztalon,
Szívében megnő a fájdalom.
Mikor éhesen várja a szülő üzenetét,
Mikor a félelem tárul eléd,
Mikor a gyermek szeme felragyog,
Segítve nyújtod neki a falatot.
Mikor összeteszi két kezét,
Imával áldja érte Istenét,
Hogy asztalára jutott élelem,
Hálát rebeg örömében.
Akkor szívedben megnő a fájdalom,
Fájdalom és érte az aggodalom,
Fohászkodva kéred az Istent te is,
Ne Uram, ezt Te nem akarod így!
Hogy ártatlan gyermek éhezzen,
Hogy ne legyen minden napra élelem,
Uram segítsd meg a szegény gyermeket,
Hogy mindig dicsérje nevedet,
Hogy ne legyen soha szomorú,
Hogy arcán ne szántson a bú,
Hisz a gyermek nem tehet semmiről!
Gyermeki lelke ártatlan,
Nem bűnös Ő csak tudatlan,
Nem érti ő, hogy miért kell éhezni,
Miért nem jut mindennap élelem neki,
Uram segítse meg Őt a Te jó szíved,
A gyerekek, csak a gyerekek, ne éhezzenek!
Áldani fogják a Te szent neved: Ámen..
Mosonmagyaróvár.2O12.O6.O7.