Mikor a hét teve
Elindult oázist keresni,
Nem köszöntötte,
Nem várta senki!
Pedig átkeltek tengeren,
Szép nagy óceánon,
Sivatagból menekülve
Hajóháton!
Mikor a hét teve
Elindult új hazát keresni,
Senki nem kísérte,
Egyedül kellett útra kelni!
Sivatag hajóját
Nem várta senki,
Ők sem tudták,
Hol fognak kikötni?
Hét teve útját
Nagy hegyek állták,
Nem köszöntötték virággal,
A hét teve csapatát.
Hideg és havas eső
Meglepte őket,
Keserűség kíséri
Az útra kelőket.
Kánaánt keresve
Rossz irányba menve,
Iránytű nélkül
Nagy világba veszve!
Elterjedt róluk,
Veszélyes harapásuk,
Hét teve sorsát bizony sajnáltuk,
Nálunk nincs helye
Munkában a tevéknek!
Jó húzó lovak, azok kellenének,
Sajnáljuk őket, mint sivatagi hajót,
A téves úton vánszorgót.
Mert van itt oázis,
De nem tevének való!
Nap sem ragyog hét ágra ó,
Tavasz, nyár, ősz, tél váltogatja egymást.
Más írányban kell keresni az oázisát.
Tevehátra sem akar felülni senki.
Jobb lesz talán innen hazamenni!
Megpróbálni ismét sivatagban élni!
2016.03.30.Mosonmagyaróvár.
