Mikor megszülettem,
Édesanyám átölelt engem,
Ibolyával jött a tavasz,
Bombázó gép zúgott,
Március tizenegyedikén,
Csorna egén.

Mikor megszülettem.
Dúlt még a gyilkos háború.
Tavasz jött, lassan, szomorún,
Bokor alján nyílt a hóvirág,
Ország rázta le egyik láncát.

Mikor megszülettem.
Bombatölcsérek ásítottak az égre.
Istenhez imádkozott édesanyám.
Legyen végre vége,
Karjaiban ölelt féltve.

Mikor megszülettem,
Születésnapom tévedésből tizenharmadikát írták,
Lassan elmúltak a szörnyű, háborús napok,
A nyugati határt védték elektromos drótok,
Aknazár és katonák az ország nyugalmát.

„Határövezeti Engedélyjel” láthattam családom,
Pedig kitárult már az ország előttem,
Csak a születésnapom maradt téves örökre,
Háború dúlt, születésemkor nem feledve!

Most is hívogatja virágait a március,
Szomorúak, borongósak a napok,
De vírus háború zárja az embert magányba,
Oly sok gyermek jut árvaságra,
Isten teremtette természetnek nyílik virága.

2021.03.11.Mosonmagyaróvár.