Mikor a vázában elszárad a virág
Nincs ki öntözze, vizet ád
Mikor a kapu nyitva marad
Nem zárja be senki utánad
Mikor a kert vadvirágot terem
Nincs ki kapálja, ültessen
Mikor a madarak fészket raknak az ablakba
Elveszik az egykor megélt ember álma
Mikor az érdek nagyobb, mint a szeretet
Néma a ház, csak a madárdal éltet
Mikor egyedül nézed a napkeltét s napnyugtát
A magány teríti rád fátylát
Mikor vágysz egy emberi szó után
Csak az érdek szólal meg kurtán
Érdek, hogy van-e pénz elég
Nem fogja meg nélküle senki az elesett kezét
Akkor szomorúan hajtod le fejed
Imára kulcsolod két kezed
Akkor hívod, Isten segítsen neked!
Nyissa meg feléd az emberi szíveket!
Mert Isten mindig veled van szívedben
Csak ő ad tanácsot elhagyott sorsodban
Bús magányodban ő van veled
S letörli arcodról a hulló könnyeidet
Azután elköszönsz ez érdek világtól
Hol a pénz az Úr, szeretet meglapul
Beborul az ég, nap ragyogása helyett
Rád köszön az örök éj, s mindenki elfeled.
Mosonmagyaróvár, 2022. augusztus 29.
