Minden indulással múltat
cipelsz magaddal, de
a jelenben nehéz vinni
a nem hitt mesét.
Minden kísér, és kiabál feléd.
Menekülésed is kísér--
kísérnek a hová, 
s a merre lidércei.

Minden új nap jöttével
harmatos alkonyok,
kakasszós hajnalok
lopják magukat köréd,
s a reggeli kávézás közben
éber szavak vállára ülnek
a kíváncsi gondolatok.

Hajnalban ébreszt a
siroki vár fölött őrködő jelen.
Korán kezded a
kertészkedő életet--
virágokkal beszélgetsz, 
s tudod, betűk ólmába
vésve élnek majd a szavak.

Mindég az idő szélén--
jelen fátylán át tekingetsz
a ködösítettek élete felé.
Jogot alkotók idejét éljük, 
Európa piszkálva diktál,
és távolodva mindentől
életed, türelmed egyre fogy!
Esténként még hallgatod,
amint órád a szöszölő
csenddel cimborál.
 
2016. szeptember, 30.