Tegnapok vihara ma is itt van velem,
a honfoglalóból leigázott leszek,
recsegnek, ropognak délen a limesek,
mert minden napom sorsdöntő történelem.

Nagyapám kis háza romos katedrális,
dúlták a századok, tépték a viharok,
mikor arra járok, mégis hívő vagyok,
 ott a fagyos tél is tavaszi majális.

Avar temető a déli domboldalon,
arany palástokon vércseppek gyöngysora,
csonthalmok, törmelék, kövek tört halomba,
teremtő, sírásó kozmikus nyugalom.

Erre is kódorgott egykoron Szolimán,
a falakon ott állt a kapitány, Dobó,
mert mindig akad itt egy józan kidobó
legény, ki átlát a történelem titkán.   

 Tudom, csak egyszer volt Budán kutyavásár,
elvesztett csatákról sír a tárogató,
alattam sincs fehér, csak kopott hintaló,
de megjelenünk minden egy eb oltásnál.

Planéták végzete sistereg fel bennem,
földrengés sikolya, az izzó lávafolyam,
végzetes lyuk tátong utolsó fogamban,
sikerült tegnap egy rejtvényt megfejtenem.

Ezer, vagy száz év a sejtjeimben jelen,
a múlt lenyomata kitörölhetetlen.

2018 04. 13.    

limes = védvonal / római birodalom/