Mindenki nevet, csak én sírok,
szívemben harc van, hatalmas viharok,
a nap sugarában derűs arcok ragyognak,
csak én járok árnyékban, könnyeim potyognak.

A világ kacag, mintha nem lenne bánat,
de a sötét felhő mindig újra támad,
egy mosoly mögött ezer seb rejlik,
lelkem mélyén a csöndet mélyre rejtik.

Mindenki beszél, csak én hallgatok,
dúlnak bennem a fájdalmas viharok,
de mégis hiszem, a hajnal rám talál,
könnyeimből egyszer megszületik a nyár.

TM