Nem kapaszkodom a födi álkegyekért,
Minden mulandó, és magába visszatér,
Az egész élet egy urnában is elfér,
Isten közelsége mindennél többet ér,
Az  ember szíve reszket, megremeg, és fél,
Mi lesz vele, ha rá zúdul az örök tél,
De egy hang szól a hozzád fentről, hogy remélj,
Nem fenyeget intrika és álnok szeszély,
 Isten közelsége mindennél többet ér,
Aki bukást, emelkedést többször megélt,
Az minden gyengeséget biztosan megért,
Üdvösségem nem adnám oda semmiért,
Isten közelsége mindennél többet ér,
Már sorvad a gondolat, szűkül az agyér,
Kiapad a forrás, száraz, meszes az ér,
Lassabban áramlik,  megáll a rögös vér,
Isten gyógyereje tán hozzám is elér,
Rég nem zavar, mint mond a jobb, vagy bal a fél,
Nem kesergek kárért, nem sírok többletért,
Szerény mértéktartás megvéd, mint a vaslvért,
Majd elporlad az anyag, eltűnik a tér,
Tombol a hatalom, az öncélú kéj,
Sötét van, de rád ragyog a karácsony éj,
Te  csak láng, a szeretet fényénél égjél,
Mi még megmarad belőlem, már csak egy kér,
Uram, történjen velem , amit megígértél,
S a lelkem megbékélve országodba tér.   

     2016. 12. 07.