Kétségek szonettje

Attól féltem, tehetségtelen vagyok,
Mert  kétség kísért, béna kishitűség,
Éjben bolyongtam, csak a csillagos ég
Biztatott, oldották búmat friss
Habok.

Magam oktattam, ástam az alapot,
Nagyok mutatták, hol a kezdet, a vég,
A harmóniát, hogy  gyógyít a szépség,
Mit szegény fajunk az Istentől
Kapott.

Nem mérlegeltem, az intuíció,
Megérzés a társam és tanácsadó,
Tutaján ide sodródtam,
Jutottam.

Zátonyok, szirtek és örvénylő vizek
Felett a kétségeimmel evezek,
Nem árultam, és nem adtam el
Magam.

2019. 01. 17.