Mindig mondtad: - „Mutassunk példát!”

Megszokott utamat járom, szakad a hó.
Mégis szívemben napsütés, ragyogó.

Látom a túloldalon a kicsi üzletet,
hol nem is oly rég,
egy forró nyári hétköznapon,
délelőtt volt, vagy talán dél,
szemünkbe csillámport szórt a jókedv,
és te oly boldogan nevettél.

KATKA - Háztartási áruk háza
Ahányszor látom,
a tegnap átköltözik a mába.

Én gittet kerestem a pultokon,
mert a keretben
lötyögött kissé az ablaküveg.
És nézegettem a festékeket, ecseteket,
te pedig mellettem szorosan,
tüzetesen vizsgáltál egy apró szerkezetet,
amivel a fürdőszobát rendbe teheted.
Nézegettük, forgattuk a kis csomagot,
összeszedtük minden nyelvtudásunk,
hogy az apróbetűs használati utasítást
együtt kisilabizáljuk.

Felfigyelt ránk az eladó,
nagyon kedves ember,
hozzánk lépett, beszélgettünk,
már szakmai nyelven.

Elkísért a pénztárhoz is,
hisz csak magunk voltunk.
Édes párja, felesége volt a munkatársa,
jó volt látni, ahogyan ők figyeltek egymásra.

Blokkra vártunk mosolyogva,
fizetésre készen,
amikor egy vérmes szúnyog
nyakadra szállt,
hogy megcsípjen,
megtámadja véred.
Merényletnek tanúja volt
a pénztáros hölgy is,
egyedül csak te nem láttad,
hogy mi készülődik.

A kis hölgy csak mutogatta,
veszélyben a nyakad,
s mielőtt még megszólaltam,
gallérodnál a szúnyogot
majdnem agyoncsapta.

Mind nevettünk, de legjobban,
neked tetszett az eset,
azon nyomban dicsérő szavakkal
illetted véredet.
Merthogy a szúnyogok
sosem bántanának téged,
nem kell csípésüktől
álmodban sem félned.

No, de ezt már én sem
hagyhattam annyiban.
Huncut mosollyal,
lágy mozdulattal, 
simogatni kezdtem a hasam,
és boldogan szóltam:
- „Remélem kisbabánk véredet örökli,
és mindenfajta gonosz szúnyog elkerüli!”
Ó, hogy nevettél, ó, hogyan öleltél,
ez a mi játékunk, nem értheti senki.

Megpusziltam nyakad, csillogott a szemed,
a boltnak gazdái csodálkozva néztek.
Rájuk kacsintottál, s már velünk mulattak.
- „Milyen kedves, szép pár!” – nevetve szóltak.
És a férj asszonyát most magához húzta,
nem vártuk meg, míg örömét szájára csókolja.

Boldogan léptünk ki, egymás kezét fogva,
tűző napsugárban fürdő, nyári útra.
Éreztük szívünkben most is a jó példát,
mert otthagytuk nekik az égi-földi csodát,
láthattak egy hetven felett is
boldogan röpködő, kacagó, gerlepárt.

Megszokott utamat járom, szakad a hó.
Mégis szívemben napsütés, ragyogó.
A túloldalon KATKA,
- háztartási áruk háza.
Ahányszor látom,
a tegnap átköltözik a mába.

2025. január. 21.

TM