Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A miniszterelnök reggelije (1995.december)

Főadmin
Főadmin képe

  A teremben halk moraj. A fogadás diszkrét, mindenki öltönyben, nyakkendőben. Egyszerre csend lesz, megérkezett a miniszterelnök, utána libasorban „szakértő” kormánya. Körülállják a svédasztalokat, várják a vezényszót. A miniszterelnök - Hor(n)kant egyet, majd megköszörülve a torkát, megszólal:
-  Egy: Jó étvágyat! Kettő: Már akinek van, én már otthon jóllaktam.
A kormány reggelizik. Monogramos tálcájukra, monogramos evőeszközzel szedik a villásreggelit. (Ezekkel a kezdőbetűkkel mostanában sok a baj, a konyhafőnök nem tudja követni az állandó változást. A miniszterelnök egyen-tányérok bevezetésén gondolkozik.)
   Valaki a jobb szárny felől halk imát mormol. A kormányfő – mint mondta – tele hassal jött a fogadásra, egyébként sem szereti a "billegő élelmiszerhalmot" egyensúlyozni. Ő tehát nem eszik. Evés helyett régi, már feledésbe merült munkásdalokat dúdol, miközben az előtte lévő vázában szegfűcsokrot rendezget.
   A környezetvédelmi miniszter Baja, hogy ágaskodva kell nyúlnia egy-két jó falat után, de így is csak az asztal szélén lévő kínálatból válogathat. Hosszú őszes haja csak úgy lobog vadászösztön izgalmában.
   A belügyminiszter némileg Kuncz(e)ogva, megrendíthetetlen nyugalommal nyalogatja a szája szélét. Ő már az esti jótékonysági bálra készül. Időnként odapillant a kisgazdák háza tájára. Kellő időben odasündörög egy jó fotó erejéig a vezérhez, legyen vele is megörökítve. Késszorításokkal fogadják, mert a fogadás előtt körlevélben értesítette az ellenzéki vendégeket, hogy ma kaszinótojást fog enni, kéri ezt nem félreérteni!
  A kultuszminiszter gallérján rózsaszínű fodor díszeleg. Híres, genetikus apósától kapta ajándékba Gab(or)riella névnap előestéjén. Ő más-ként szemléli az egybegyűlt társaságot, miközben elmélyülten tűzdeli apró pálcikákra a tányérján lévő szőllő(siné) szemeket. 
 A népjóléti miniszter gyomorfájásról panaszkodik, gyanakszik kiújuló fekélyére. Talán apjától örökölte, aki valamikor Kovács-ként tengette életét. Az egészségügy jelenlegi állapotára gondolva gyorsan bekap néhány (viagra)tablettát, hogy komoly elfoglaltságai közepette is helyt tudjon állni, amikor alulról szagolgatja a (Dávid) ibolyát.
  A kormányasztalnál kínos a csend. Látszólagos egyetértésben falatoznak. Az első fogást bevégezve elmélyülten piszkálják a fogukat. Az ellenzék felől egyre nagyobb a zsongás. A kisgazdák képviselője sziporkázik. Sikamlós vicceket mesél. Kövér kezében csírkehús, Mariska, a felesége sütötte. Időnként eldob egy-egy csontot, bízva abban, hogy a miniszterelnök fejebúbján landol. Ha az egykori baleset nem tudott, talán ez majd végez vele. Miközben koleszterin szintjét ily módon növeli, már csak megszokásból is beleköt asztal-szomszédaiba, ismételgetve megszokott mondatait: Mondjon le!
 Most éppen baloldali beszélgető partnerével azon vitázik, hogy a tálcáján lévő sonkatekercsnek melyik végéből látszik ki jobban a töltelék. Jó étvágyú képviselőnk váltig állítja, hogy a jobból, míg a másik a balra esküszik. Fiatal, serkenő bajuszú asztaltársuk or(rát)bán-tja valami hajszál, ezért az asztalkendővel időnként megtörölgeti, miközben kajánul vigyorog vitájukon, de rögtön elfehéredik, amikor meglátja közeledő fodros gallérú kollégáját, egykori kebelbarátját, akinek egyik kezében kés, a másikban papírtálca, hogy fogjon most kezet?
   A találkozás ugyan nem kis vérveszteséggel járt, de ez politikailag helyénvaló volt. Erről a készülő beszédéből felpillantó jogász-képviselőnő is mélyen meg van győződve. Bal kezében Macz(k)ó sajtos süteményt tart, jobb kezével gyermekét ringatja. Egyik kolléganője az ízletes sütemény receptjéről faggatja. Karakán képviselőnőnk nem nyilatkozik, hiszen nem mint nő, hanem mint politikus van jelen. Különben is nyolcvan évre titkosította receptjét – somolyog magában. Mielőtt hölgytársai kedvenc éjszakai krémjéről érdeklődnének, ő inkább a szociális háló kötésmintáját hozza szóba.
   Az asztal túlsó végén parázs vita folyik, teljes az egyet nem értés. Egyesek gyomrát a Tocsik szelet ülte meg, míg mások a kapitány-csemegét találták túlságosan émelyítőnek.
  A nyugodt erő is a közelben álldogál. Néhányan közülük bizalmasan suttogják egymásnak, hogy a három évvel ezelőtti koszt lényegesen jobb volt. Egyik társuk a (le)zsák mellé, a biciklijére csen egy kis oliva-olajat a halsalátából, közben a belügyminiszterre sandít.
  A terem felhangjai akkor kezdenek csak összecsengeni, amikor felszolgálják az italokat. A tokaji bor gallérját például megfelelően vaskosnak találják. Pillanatokra talán még a román-magyar szerződéssel kapcsolatban is egyetértenének. A hangulat ekkor már a tetőfokán van, amikor az országgyűlés elnöke megcsörrenti villáját egy kemény ellenzéki  fejbúbon.
   A hirtelen támadt csendben kívülről gyanús hangok szűrődnek a terembe. A miniszterelnök fontossága tudatában lépdel az ajtóhoz, bár az otthon elfogyasztott bőséges reggelije miatt még mindig kissé lassú, és imbolygó a mozgása.
  Az ajtó előtt szegény családanyák állnak gyermekükkel az ölükben. Kisírt szemmel kérdezik, mit adjanak enni a kis éhes szájaknak? Nem lakhatnak jól minden este altatódallal! Kormányfőnk pókerarccal és szociálisan a legérzékenyebb hangfekvésben válaszol:
-  Egy: Hogy jöttek ide be? Kettő: boldog karácsonyt! Három: sürgősen hagyják el az épületet. S egy „lesz még jobb is öcsikém!” – mozdulattal veregeti meg a mellette álló maszatos kisfiú hátát.
   Egy szemfüles fotós gyorsan lekapja a mozdulatot. A kép a Népszakadtság című országos napilap címoldalán már másnap megjelenik a következő aláírással: "Miniszterelnökünk saját reggelijét megszakítva, türelmesen hallgatta végig a szegények panaszait és biztosította őket feltétel nélküli támogatásáról. Ezt a képen látható meleg gesztusa is bizonyítja. Kormányfőnk ezzel újabb tanúságot tett híres szociális érzékenységéről."    

Rovatok: 
Humor