Ha felkúszol szívemhez,
mint borostyán a fára,
szenvedéllyel ölellek,
mint fatörzset indája.

Képzeld, hogy a levelek,
zöldes fátyla betakar,
így olvad eggyé testünk,
majd párnánk lesz az avar.

Kerültünk új dimenzióba,
csodás szerelmi álomba,
így tartottalak karomba,
mosdattalak hajnali harmatba.

Azóta is ébren álmodom,
szemem be hunyva is téged lát,
a régi helyen rád várok,
nem tudom feledni azt az éjszakát.

Mikor ilyen lesz a valóság,
mint ez a mesebeli álom,
szétterül boldogság a földön,
már a sok szenvedést sem bánom.

-írta-Varga István-Barcs-2016.február.