Ó, díszes madarai a világnak,
Hazámra mily fagyöngyöt szántak.
Szép tollú madarak énekeljetek,
Csőrötökben ne fagyöngymagot vigyetek.

Ne szálljatok szép hazám
Dús lombú fájára.
Ne hozzatok élősködő
Fagyöngyöt rája.

Volt már dísz elég a fánkon,
Télidőben is ne díszelegjen az ágon.
Ne szívja vérét hazánk fájának,
Nincs már levele sem lombkoronájának.

Elhervadt ágát nincs, mi éltesse
Nem hajt tavaszra új ága,
Nem lesz új levele,
Kéreg alá is benyúl a fagyöngy gyökere.

Hess, madár, mondanám !
De nem ijed meg tőlem.
Elszórja a magot, tavaszra kikeljen,
S elviszi az energiát, nincs kegyelem.

Hiába mondjátok nekem,
Jó villámhárítónak,
Mindenféle betegség meggyógyítónak,
Boszorkány seprűnek, vagyon irtónak.

Mert a díszes madarak csak jönnek,
Csőrükben mag van, s mindent visznek.
Fagyöngyön keresztül élősködnek,
Ráhozzák fánkra a kínt, keservet.

Szemünk előtt ne száradjon el
Hazánknak szép fája!
Törzse viruljon!
Hajtson új ága!
Fagyöngynek hulljon le élősködő virága.

Mosonmagyaróvár, 2013. január 8.

TM