Hazámra mily fagyöngyöt szántak.
Szép tollú madarak énekeljetek,
Csőrötökbe ne fagyöngymagot vigyetek.
Ne szálljatok szép hazám
Dús lombú fájára!
Ne hozzatok élősködő
Fagyöngyöt rája.
Volt már dísz elég a fánkon,
Télidőben is ne díszelegjen az ágon.
Ne szívja vérét hazánk fájának,
Nincs már levele sem lombkoronájának.
Elhervadt ágát nincs mi éltesse,
Nem hajt tavaszra új ága,
Nem lesz új levele,
Kéreg alá is benyúl a fagyöngy gyökere.
Hess, madár, mondanám!
De nem ijed meg tőlem.
Elszórja a magot, tavaszra kikeljen.
S elviszi az energiát, nincs kegyelem.
Hiába mondjátok nekem:
Jó villámhárítónak!
Mindenféle betegség meggyógyítónak.
Boszorkány seprűnek, vagyon irtónak.
Mert a díszes madarak csak jönnek,
Csőrükben mag van, s mindent visznek.
Fagyöngyön keresztül élősködnek,
Ráhozzák fánkra a kínt, keservet.
Szemünk előtt szárad
Hazánknak szép fája,
Törzse kérges lesz,
Nem hajt új ága.
Fagyöngynek virul élősködő virága.
Mosonmagyaróvár, 2013. január 8.
TM
