/részlet/

Kék égbolton szél gereblyéz felhőket,
míg lenn a földön a fűzfavesszőket,
barka bársonyos bolyhú mosollyal hív,
most látom, mező rét mily dekoratív.

Február felvesz néha fehér subát,
kandallóba pöccint lángoló gyufát,
fellobbanóláng fényjátékot játszik,
ám a tavasz még erőtlenül mászik.

Majd alázattal hajt fejet hóvirág,
láthatod itt-ott bont rügyet barkaág,
azúrkék ég rám kedvesen mosolyog,
reggelente néha a köd gomolyog.

Kicsiny kacsódnak lágy melegét érzem,
szívem dobbant, ahogy szemedbe néztem,
még hó fedte a Dráva-parti sétányt,
vízében sok kis jégdarab mint gyémánt.