2.ének

Hódok rágta fák, szélben sírva nyögtek,
mond ilyenkor miért némák a zöldek,
parti fák panaszát, Drávába rejti,
évszázad könnyeit úgyis felejti.

Károgva repülnek fekete kányák,
őszi vetéseket sűrűn dézsmálják,
a tél pőrén hagyta rétet és mezőt,
nem terített rá fehéres lepedőt.

Rögös barázdákban, jéghártyafedő,
sűrűn látogatott madáretető,
tán Nap melege olvasztani képes,
itatásra lehetne töredékes.

Négy évszak lassan, a múltnak emléke,
ha így megy, elmarad a tél kelléke,
nagy hópelyhek, a fehér vastag bunda,
régi szokásokra, múlt szemét hunyta.