4.ének

Új napra ébred, gyötört test hívő lélek,
oly jó lesz, ha vége a morcos télnek,
szürkeségből, majd kirobban az élet,
tán betölti szívünket boldogságérzet.

Erdőt jártam, a tüzelőt gyűjtöttem,
gombát és a szedret örömmel szedtem,
drótszamár segítette utam járását,
erdőknek köszönöm patronálását.

Nekem arany és gyémánt minden öröm,
bánatom rozsdás vas, amit félre lököm,
ám ha akkora mint a nagy vízözön,
akkor sajnos, egy életen át nyögöm.

Hatvan perc minden eltöltött óra,
míg az idő végtelen történelemóra,
nehéz küzdés a lét, van ki könnyen adja,
de ki szereti az babusgatja.