Mint a sasmadár,
Úgy szállnak az évek...
Hiába nézed, utol nem éred.
Ifjúság messze repült mögötted,
Csak a gondolat, mivel eléred.
Ha szomorú vagy, nézz a fénybe,
Árnyak eltűnnek a messzeségbe'.
Mosoly legyen arcodon,
Mintha nem fájna,
Küzdő életednek eltűnik árnya.
Mint a sasmadár,
Repülj gondolatban magasan,
Átszelve hegyet, tengert magányosan.
Bánat ne érje utol lelked szárnyalását,
Megélt emlékeid fényes ragyogását.
Mint a sasmadár,
Repül magasan, s kiterjeszti szárnyát,
Felhők fölött is hallani szárnya suhogását.
Repüljön magasan gondolatod,
Ne engedd letörni szárnyalásod.
Mint a sasmadár,
Ha eljön a végső zord idő.
Fészkére száll, szárnya tolla, csőre nem nő.
Őszi szél ringatja, hó örökre betakarja,
Csendben menj el, senki ne hallja.
Mosonmagyaróvár, 2016. szeptember 29.
TM
