Mit érsz, ha megöregszel?
Életünk egén lassan
Elszálltak az évek
Kimérten méred már a lépted..
Szavad egyre kevesebb
Már nem is számolod az éveket
Gondjaid egyre sűrűsödnek
Vágysz egy kedves szóra
Ölelésre, vagy vigasztalásra...
Szíved egyre gyengül
Szemedben sűrűn könnycsepp ül
Elkerül már a vidám kacagás
Néha, néha jár kedves szó
Egy öröm, egy fellángolás...
Elcsendesedik ritka szavad
Várod, neked is figyelmet adjanak
Pedig , oly sok a mondandód
Az életből megélt tapasztalatod....
Építettél, s nem légvárakat
Utadon voltak tragédiák
S sok, sok elvégzett munkád
Életed egén lemenőben a nap
Nyújtja feléd utolsó sugarakat...
Örülsz még a tájnak, a nyíló virágnak
A boldog nevető unokáknak
Ha távolról is, bearanyozzák életed alkonyát
S akkor megírod csendben
Üzeneted egy félreeső helyen....
Az élet lehet szép, vagy mostoha
Isten velünk, nem hagy el soha
S ő hív minket egy utolsó találkozóra!
2020.06.06. Mosonmagyaróvár.
Dáma Lovag Erdős Anna verse.
