Mit üzennek a Húsvéti szobrok?
Húsvét-szigetek szoboróriásai
Múltból nézve jövőbe, mit olvastok ki?
Álltok még a parton, mint valakit várva,
Távolba űzöttek vigasztalására.
Vártok a távozóra, talán visszatér még,
Sorsát a jövőbe nagyon megidézték.
Vártok, mint mi várjuk a távozókat haza,
Elengedtük őket, várjuk, szívük visszahozza.
Álljatok csak örökké, örök mementónak,
Mint mi várunk, míg fiaink a világban járnak.
S hányszor nyugszik le a nap, hányszor kelőben,
Mikor lesz fiaink örök hazatérte?
Rólatok szép hazám fiai jutnak eszembe,
Sorsuk jobbrafordulásáért mentek idegenbe.
Vajon szerencse ott messze hullott-e ölükbe,
Vagy szolgasorban, némán hallgatnak örökre.
Mi kőszoborként is mindig rájuk várunk,
Szomorúan látjuk, fogy drága ifjúságunk.
Utánuk sóhajtunk, talán hazatérnek,
Adja Isten, nem baj, ha szegényen.
Mert ha nem jönnének, kőszoborrá válunk,
Elfogy nemzettségünk, hiába idősek, őrt álltunk.
Elvész a magyar, hírmondó sem lesz felőle,
Pedig e szent földet Istentől örökölte.
Ő adta nekünk Korona országát,
Hozzá szép nyelvet, őseinknek honát.
Elveszik a föld, hisz nincs, ki megvédje,
Borús fellegek szállnak a nemzetre.
Mert hányszor futottatok messze a világba,
Történelem hányszor kergetett vad viharával.
Hányszor tértetek vissza tört anyanyelvvel,
Szent anyaföldünk hányszor bocsájtott el.
Kőszoborként reménykedve strázsálok,
Hull a könnyem, szomorúan nézek utánatok.
- Talán egyszer mégis hazatértek?
Öröm ünnepe lesz az akkor a nemzetnek
Mosonmagyaróvár, 2014. április 21.
