Nézem a megsárgult imakönyved,
Vajon, mit üzensz nekem?
Szívemben most is ott él a szeretet.
S örökké itt maradsz velem.
Barna már az olvasó, mely érintette kezed,
Minden nap visszahozza régi emlékedet.
Szavaid, hogy jók az emberek,
A hitet, melyet szívembe ültetted.
Rád emlékezve imára kulcsolom kezem,
E rohanó világban megtartottam hitem.
Hiszem, egyszer jobb lesz a világ,
Amit most tipor, gyaláz a gonoszság.
Küzdelem, fájdalom, rohanás az élet.
Más lett a világ, más volt világképed.
Útravalóul szeretetet adtál, s imakönyvet.
Ha csüggedek, erősítse hitem.
Mikor keserűség csavarja lelkem,
Elsárgult, gyűrt lapjait nézem.
Megint a hitünk van veszélyben, mint régen.
A gonosz ellene indított csatát,
Elveszi, meggyötri a lelkek nyugalmát.
Kegyetlenül forr, dühöng a világ.
Rombolják a hit birodalmát.
De hiába törnek, zúznak templomokat.
Lelkünkben a hit, az ima szent, s örök marad!
Mosonmagyaróvár, 2016. január 20.
TM
