Molnár anyám ködlő porban
eteti a zúgó gépet –
liszt a szájban, liszt az orrban,
száz decibel a fülének.

Báránybekecs melegíti,
vastag kendő fedi fejét,
csak nem óvja, csak nem védi
semmi elszürkült tüdejét.

Éhes a gép, mormog, emészt:
falja, nyeli csépelt búza
Jézus arcú apró szemét –
kegyetlenül porrá zúzza.

Ékszíj köröz, rosta zörög,
kalapácsok magot tépnek.
Ciklon száján dara pörög,
kenderzsákok enni kérnek.

Molnár anyám könnye ráhull
minden árva búzaszemre,
gép gyomrába egyre bámul:
mi lenne, ha beleesne? 

2016.11.19.  Csorba Tibor