(Nem forog a szarvasi szélmalom,
történelmi Magyarország közepe
Nemzeti Összetartozás napjára!)
Nem forog a szarvasi szélmalom!
Nagy lapátjait a zivatar sem hajtja!
Hiába hajtom, tengelyét rozsda marja!
Meg sem mozdul, áll némán magába!
Áll a gyermek szomorúan, nem érti,
Édesapját hirtelen gondolattal kérdi:
Édesapám, mondd el nekem!
Mi a hazám, szülőföldem?
S mi az a szó: Nemzetem?
Elmondom én drága gyermek!
Szavaimat vésd a szívedbe, jól figyeld meg!
Szülőföld szó kincs az ember szívében!
Ide született, s ez marad örökre!
Szülőföld, ahova születik a gyermek!
Ahol édesanya tanítja az anyanyelvet!
Legszebb szó a szülőfölded.
Melyet szívedbe örökre belevésed!
Szülőfölded mindig szent legyen!
Ha más hazát is rendel Isten,
Nem feledheted el soha!
Ha elhagyod, más haza mindig idegen!
Vésd jól a szívedbe, s ne feledd!
Hazát cserélni azt lehet,
De mindig visszavágyik lelked,
Nem felejti szent szülőfölded!
A nemzet szó, jól vésd emlékedbe,
Az egész nagy magyarságot jelentette!
Volt egy ország, hol magyarok boldogan éltek,
Európa közepén, Istenben hittek és reméltek!
Nem láttál ilyen szépet a földtekén!
Volt tengere, folyója, rónái, dombjai,
Átkarolták nagy hegyek láncai.
Itt lakott egy szorgos nemzet, magyar nép!
Ki mindenkit befogadott, szépen élt!
A sátán ezt a szorgos nemzetet megirigyelte!
Vad háborúkat indított ellene!
Trianoni békét mondott tragédiával,
A magyar nemzetet darabokra tépte!
S ez volt a te magyar nemzeted!
Trianon átka most is sújtja, ne feledd!
De jöhet ellenség, irigy, kufár, mindenfajta,
A nemzetet a vész még jobban összetartja!
Nem felejti soha, hogy magyarnak született!
Egy nyelven beszél, e nyelv a világon a legszebb!
Édesanyja már a bölcsőben erre tanította!
Legszebb szót dúdolta, kimondta!
S mi, magyar nemzet, mindig összetartozunk!
Legyen bárhol hazánk, otthonunk!
Mi szívből, lélekből egyek vagyunk!
Örökké magyar szívvel, ésszel gondolkozunk!
Mosonmagyaróvár, 2017. június 4.
