Mondd meg Uram miért
Mezei István

Egy apró galaxis árnyékos peremén
haldokló napokban már kerülget a fény
néha homályos és göröngyös az út
lábam előtt tócsa gyíkos fekete lyuk
gyorsulnak lépteim de az égbolt zárva
nézek riadtan a nyugdíjas kosárra
hallom a gazdaság az élet kivirul
ballagok a végén a sorban leghátul
előttem portyáznak hű ivadékaim
az arcukon örömpír néha meg  kín
sok mindent felfog az emberi értelem
hó-hattyúk úszkálnak a sekély vizeken
békében is vívom halálos harcomat
mint egy látnok vátesz elnagyolt karcolat
a ragyogó csillagok odafenn vakok
csak porszem vagyok de mégis mindent látok
zavaros káosz ez vagy talán kimért rend
az ok okozat cél vágya néha beleng
egy hívő kérdése lehet e eretnek
mégis odavetem időnek tereknek
a pajzsom megrepedt rozsdás kopott a vért
e kozmikus színjáték mondd meg Uram miért.

2018. 08. 24.