Utálattal szeretni

Ígértem egy valóságot arról a helyzetről, miként tudok utálattal szeretni.

Az utolsó egy évben a társam, már nem igazán tudott felkelni. Testét, bármennyire is ápoltam, felfekvéses sebek lepték el. Ezekből időnként elviselhetetlen bűz áradt. A bűz, takaró alól is terjengett. Éjszaka kellős közepén kiszedtem az ágyból, új ágynemút húztam, sebeit megtisztítottam, és közben olyan mérhetetlen utálatot éreztem, hogy a hányinger kerülgetett.
Ha nem volt büdös, örültem, hogy megtettem, hogy meg tudtam tenni. Minden nap hálát adtam Istennek, hogy segített nekem ebben., Hogy nem kellett elfekvőbe rakatnom, ahogy azt ma teszik a hozzátartozókkal. Mert csak akkor, abban helyzetben utálkoztam.
Az ember agya úgy van beprogramozva, hogy az utálatot elfelejtse, és maradjon csak az a szép..és nagyon - nagyon jó - amikor még bearanyozta az életemet.
Majdnem tizenhat éves volt...Egy igazi falusi kutya. Akkor kaptuk egy barátunktól, amikor kertes házba költöztünk. A társam nem akarta, de hamar belátta, hogy kell, a kertbe kell. Mennyire megszerette, ő lett az igazi gazdája Korminak.  Természetes volt, hogy amikor haza költöztünk, jött velünk.
Mérhetetlen öröm volt látni, mennyire élvezi a falusi milliőt. Ha elmentünk sétálni, első útja a patakhoz vezetett. Mikor odaértem, olyat láttam, amit pesten soha. Kutyukám nemcsak bement a folyóba, hanem valósággal megfürdött benne és szemmel láthatóan élvezte a vizet. Egészséges a szervezete, soha nem volt beteg. Az utolsó napjaiban, már nem tudott feljönni a lépcsőn, pedig a papának minden nap beköszönt. Egy vasárnap reggel valahogy mégis feljött. Evett is valamennyit, köszönt is. Majd kiment. Nem tudom mi történt.  A papókám rosszul volt, orvost hívtam hozzá az hamar jött is, mindjárt mentővel. Kimentem, hogy kinyitom a kiskaput, hogy be tudjon jönni, és majd elájultam! Kormikám végighányta az összes lépcsőfokot, a véres hányadék csakúgy csordogált lefelé.  Így mégsem várhatom az orvost, azonnal nekiláttam a hányadék eltakarításának.  Mérhetetlen utálatot, sőt undort éreztem, kerülgetett a hányinger rendesen.
Amikor megláttam őt a fűben, elfeküdve, összetörten, kinyúlva, minden utálatom elszállt, és csak a segíteni akarásom volt! Holnap hozzá is kihívom az orvost.
A páromat elvitte a mentő, Kormika másnap reggelre halott volt, már nem kellett orvost hívni. Tetemén egy gyönyörű bukszus ...köszönget !

Az vesse rám az első követ, aki nem tud utálkozva is szeretni