Két gyenge karodban tartottál,
amíg kicsi voltam, ringattál.
Nehezen jöttem, de te vártál,
és ha bánkódtam, vigasztaltál.

Nehéz volt az élet, a sorsod,
de a bajban sem szűnt mosolyod.
Erős voltál, bár mély volt gyászod, 
remélted, tán szebb lesz világod.

Hátad mögött sok-sok dolgos év,
fáradt kezeden dagad az ér.
De minden nap új csodát ígér,
csak hidd, bízd, és erőd visszatér.

Most lehet, kicsit fáradtabb vagy,
úgy érzed, lassan erőd elhagy.
Ne add fel, a baj csak akkor nagy,
ha akaraterőd cserbenhagy.

S most erős karomban tartalak,
mint kis virágszálat, óvjalak.
Bármi bánt, mellettem tudjalak,
s ha beteg vagy, én dajkáljalak.

2018. május 2.