Csend honol közel, s távol
Embert nem látsz az utcán sehol
Beköltözött a félelem az emberi szívbe
Néha ablak nyílik, zárul nagy sietve

Arcnélküli emberek hada
Csak a szemük látod, nincs mosolya
Bezárva a lelkek magányba
Mikor nyitunk már a boldogságra?

Csak csalfa reményeink vannak
De  azok is gyorsan cserben hagynak
A szem beszél, könnye hullik
Mi lesz ennek vége itt?

Vírus háború dúl a nagyvilágban
Lélekben is, s benn a házban
Idős ember már nem számít semmire
Nyűg a léte, s nagy a félelme

Kívánjuk,hogy legyen vége
Reménnyel tekintünk fel az égre
Édes Istenem adj már nyugalmat
Vess véget az emberi kapzsiságnak

Ragyogjon a nap ismét mindenkire
Az idős embernek is legyen tekintélye
Ők is voltak egyszer szépek
Alkottak a jövőnek nagyot, merészet

Becsüljük meg egymást a bajban
S, ha végítélet eljön halkan
Befogad bennünket karjába Isten
Annyit mondjunk végre hazatértem!
ÁMEN!

 2021.05.12.Mosonmagyaróvár.