Most még nehéz, ma még a csend is hallgat,
De holnap virágok nézelődnek az ablakomban.
Ma még fáj minden emlék, a szívem nyugtalan,
De holnap kitépem lelkemből a síró múltamat.

Most még messze a nyár, kopaszok az ágak,
De holnap énreám új utak várnak.
Ma még zilált a hangom, remeg, reszket,
De holnap eltemetem én az összes könnyem.

Most még egyedül vagyok, ma még félek,
De holnap eljön ő, ki mellettem ébred.
Ma még nem látok tisztán, homály fedi szemem,
De holnap elengedem a kínzó gyötrelmeket.

Most még üres, üres az élet,
Meghalt benne a fény, s tán már vár a végzet,
De holnap még lesz idő, nem siet az óra,
Gyógyírt hoz énnékem minden bánatomra.

Budapest, 2025. január 1.

TM