Néha úgy érzem, nincs remény.
Hiába minden vélemény.
Elvesztem a talajt a lábam alatt.
Mint a légtornász, ki elveszti egyensúlyát
fenn a magasban.
Néha úgy érzem, vége mindennek.
Szívem nem bírja tovább és megreped.
Mint a vergődő madár, aki 
a kalitkából kiutat nem talál.
Néha úgy érzem, nincs remény,
pedig mindig van egy új esély.
Van egy újabb lehetőség,
bár megtalálni sokszor egy rejtély.
Néha úgy érzem, elveszett minden,
kit szeretek, úgy érzem, már nem szeret.
Mint a virág, kit nem öntöznek,
szárad, lehullik a levele.
Néha úgy érzem, nem bírom tovább.
A fájdalom legyőz és nincs folytatás.
Harc az életért, hogy kapjak még egy esélyt.
Néha úgy érzem, elfogyott az erőm.
A szörnyű fájdalom engem legyőz.
Aztán mégis erőt veszek magamon.
Egy életem van és azt mégsem hagyhatom.
Lassan magamhoz térek,
még ha fáj is, mosolygok.
Hisz feladni ily könnyen én nem fogom,
hiába mérte rám az élet ezt a sorsot.
Harcolok, míg van egy csöpp erőm,
ily könnyen a sors engem le nem győz.

2023. január 18.