Elbúcsúzott a nyár, ködök szitálnak
Egyre várok Rád, de hiába várlak
Elhervad a virág, utolsó szirma is lehull
Nélküled elmúlik az élet vigasztalanul
Nélküled nem ragyog a nap
Szellők is hiába járnak
Borongós ősz köszönt rám
Pedig én visszavárlak
Nélküled nem hallom a dalt
Csak üres szó, a beszéd
Hiába várom ablakomba a fényt
Nem hozza el semmi a reményt
Nélküled az est búskomorrá vált
Csillagok sem ragyognak az égen
Elbújtak a felhők mögé szerényen
S nem világítanak utat nekem
Nélküled bús harmatcseppek hullnak
Siratják az elfelejtett múltat
Ködök kelnek, ködök járnak
Elveszek a nagyvilágnak, nélküled
Mosonmagyaróvár, 2015. szeptember 22.
