Nélküled nem olyan a napfelkelte,
hiányzik a kezed simogató melege.
Nélküled nem olyan szép a világ,
ha nem vagy velem, nem illatozik a virág!
Nélküled üresek a nappalok,
oly árva és elhagyott vagyok.
Nélküled szomorú a naplemente,
fájó, hogy egyedül ér a holdtölte.
Nélküled oly sivár, fájdalmas az este,
szívem egyedül a Te szívedet kereste.
Nélküled rémálom a teliholddal rám tekintő
sötét éjszaka,
fájdalmas görcsökben tomboló vágyaim várnak
a pirkadó hajnalra.
Nélküled sivár az életem,
a szemedből áradó fény kell nekem,
kell, mert erőt adsz nekem elviselni
azt, ami még ránk vár,
bár még nem tudjuk, hol a határ.
Egy biztos, szükségem van rád.

2025. november 13.

TM