Hamuszínű alkony húz,
korán botlik a nap az égen,
újra közelnek látszik 
az est a messzeségen.

Amott a Csitár, csak néhány
perc még--
elpereg, s már gyászosak
a surjános jegenyék.

Este lett, csendes este.
Az istenfák magosan állnak,
vigyázói a
fejet hajtó tájnak.

Bányák nélküli völgyben
tért hódít a homály, 
Pécskő, Salgó fölött
álmára készül a táj.

Játszótereken pihennek a hinták, 
rájuk is pihenést terít az ég--
Tarján felett az est féltőn
fekteti a palócok gyermekét.