Ha én lányka volnék,
mindig csak dalolnék.
A rózsám szívére
dallam-békót fonnék.
Akkor lennék boldog,
meg ne szabadulna,
szirén énekemtől
kedve sose múlna.

Ha én asszony volnék,
mindig szépen szólnék.
Kis hites uramnak
ölébe omolnék.
Akkor lennék boldog,
el sose engedne,
szíve a szívemen
fagytól felengedne.

Ha én anya volnék,
mindig egyet óvnék.
Méhem gyümölcsére
védőburkot vonnék.
Akkor lennék boldog,
fel sohase nőne,
őrangyala lennék
az örök időkre.

2018.01.07.  Csorba Tibor