A Három Gy.  a szérűben tervezte berendezni a leendő trófeaszobájukat, amit csak amolyan gyüjtőhelyként akartak használni, mert majd az egész nagy gyűjteményt az iskola álattani szertárának fogják ajándékozni 
     (Már látták magukat, ahogy Feri bácsi, és az igazgató bácsi, nagy tisztelettel, és az osztálytársak nagy irigykedése közepette kiszólítja őket, hogy az egész iskola nevében megköszönje  az áldozatos gyújtőmunkájukat.) Nem számolt azzal, hogy ide sok mindenkinek szabad bejárása van.  
    Szabad bejárással rendelkezett a Miska kandúr is. Igaz, hogy ő nem is kért bejárási engedélyt. Ott ment be a szérűbe, ahol csak akart, ami bizony egy ilyen ügyes macskának nem okozott gondot. Szívesen járt a szérűbe, hiszen őkelme is nagy vadász volt, és a szérű nagyon jó vadászterületnek bizonyult. Egy talpraesett, ügyes „nagyvadász“ kandúr ritkán marad vadászzsámány nélkül olyan vadászterületen, ahol a szénában hemzsegnek az egerek. Most is, ahogy belépett, egér után akart nézni, de egy még csábítóbb illat ütötte meg az orrát.
    Őkandúrsága ugyan mindég megelégedett az egérpecsenyével, de a verébbecsinált volt a vágyai netovábbja. Nagyon szeretett verebészni, de ezeket a fránya röppködő jószágokat sokkal nehezebb elejteni, mint egy egeret. Most ahogy beosont a szérűbe, mégis verébillat ütötte meg az orrát. Nem volt ez ugyan szokatlan, mert a gerendák között sok verébcsalád lakott, de ez a mennyei illat a földről, egy szénacsomó mögül volt érezhető.
    Miska kandúr le is kuporodott, hogy kúszva közelítse meg a mit sem sejtő zsákmányt. De ez a zsakmány nem is figyelt rá, pedig elég nagy szemei voltak.  Kuporgott a szénacsomó mögött mozdulatlanul. Miska, biztos ami biztos, nagy ugrással ráugrott zsákmányára, és akkor tudatosult benne, hogy ez már csak tetem. De még milyen tetem! Egy nagy öreg veréb, aminek óriási kidülledt szemei vannak.
   Miskát a szemek kicsit zavarták, de mikor hozzájuk kapot a karmaival, szabadon kigurultak a széna közé. Így minden akadály elhárult, és Miska boldogan befalatozta a könnyen szerzett zsákmányt. Igaz, hogy a tollakon kívül a szénát is ki kellet köpködni, de ezen nem is problémázott. A lakoma után, mint aki jól végezte dogát, le is pihent a meleg szénába kicsit szundítani. Hallotta ugyan, hogy zajosan nyílik a szérű ajtaja, de oda sem figyelt. A gazdája, vagy a gazdasszonya soha nem bántották, legfeljebb kihajtották a konyhából, és tejjel etették. A kis legények meg inkább simogatni szokták. Sokszor annyira simogatták, hogy már őkelme is megunta, és odakapott a karmaival, így békén hagyták. Nyugodtan szundikált, és a nagy kiabálás sem zavarta.
    A Nagyvadászok ugyanis felfedezték, hogy a „TRÓFEÁT“ valaki szétmarcangolta, és felfalta. Csak a tollait hagyta nekik emlékül, meg a nagy bagoly szemeket, amellyeket hosszú keresgélés után találtak meg a széna között a földön, és hagyott még a nagy vadászoknak egy eléggé lerágott szárnyacskát. Így mégis csak verébszárny lett a trófea, nem a romlásra hajlamos verébtetem.
    „De az elveteműlt rablót, a tettest aki megfosztotta a Három Gy.-t a dicsőségtől, példásan meg kell büntetni!“ szólt az egyhangú döntés. Szegény Miska kandúr! Még csodálkozni sem érkezett, már hullottak is a fejére a vesszőseprűvel mért ütések. Azaz csak hullottak volna, de Miskát sem kellett félteni. Szundikálás közben feltünt neki a hirtelen beállott csend, ezért kicsit hunyorítva nyitotta a szemeit. Azt vette észre, hogy a három Nagyvadász seprűkkel felszerelve lopakodnak hozzá. Nem értette, mire vélje a dolgott, hiszen ő bizony tényleg semmi rosszatt nem tett, csak macskaszokás szerint megette a verebet, de azért nem állt le vitatkozni a hős GY.-kel, akik hárman seprűkkel felfegyverkezve orvul rátámadtak. Egyszerűen és angolosan felugrott és elszaladt. Gyuszi, Gyuri meg Győző már csak a levegőben hadonászhatott fegyvereivel.

     Duzzogtak, mérgelődtek egy darabig. Gyurinak jutott eszébe, hogy ez így nem megoldás. Három Nagyvadász ugyan van, de trófea csak volt. Mit is tegyenek most? Elhatározták, hogy a legközelebbi adandó alkalommal egy másik verebet lőnek, de addig is más trófeára kell szert tenni. Igen ám, könnyű ezt mondani, de mi is legyen a más trófea. Verebet csak akkor próbálhatnak lőni, ha a Győző apukája megint engedélyezi a célbalövést. Gyuszi akarta rászedni Győzőt, hogy csenje ki a puskát, és így lövöldözzenek, de azért Győző erre nem mert vállalkozni. Maradt tehát egy másik lehetőség. Már ők is észre vették, hogy a szérűben sok egér van. Az egér is állat, az is lehet "trófea...“gondolkkodott a három Nagyvadász.
     Meg is született a határozat: Csapdát állítanak, és hogy a Miska megint el ne orozza tőlük a zsákmányt, azaz hogy a „trófeát“, egész nap lesben fognak a csapdára vigyázni.

Folyt.köv.