A három Gy. már türelmetlenül várta a karácsonyt. Mi tis hoz majd nekik a Jézuska...? Tudták ők, mit szeretnének, de azért már annyira tényleg nem voltak gyerekek, hogy ne legyenek tisztában azzal, hogy ki is hozza az ajándékokat. Féltek, hogy a veréblövés miatt nem kapják azt meg.  A szentestei vacsorát mind a három Gy. úgy ülte végig, mintha tűk lennének a székbe szurkálva, pedig nagyon szerették a karácsonyi ételeket.  Most mindha valahogy mégsem olyan lett volna mondjuk a mákosguba, mint máskor. Mikor már mindenki letette a kanalat, ők bizony meg sem várták, hogy a család többi tagja követi e őket. Beviharzottak a nagyszobába, és... földbe gyökerezett a lábuk a meglepetéstől, és örömtől. Gyuri  meg Gyuszi is egy vadonat új légpuskát talált a karácsonyfa alatt. Így már mind a három Nagyvadász „fegyverrel“ rendelkezett. Győző meg egy távcsővet talált az ajándékok között. Igaz, hogy egycsöves, egy okulárés, olyan kihúzhatós távcsövet, mint a kalózfilmekben a tengerészeknek van, de nagyon jól közelített és nagyított.  A Három Gy. kezéből ki sem lehetett venni ezeket a csodákat. Még az ágyba is bevitték, és csak elalvás után tudta onnan elvenni az anyukájuk. Karácsony első napján elmentek ugyan ministrálni, ahogy szoktak, de bizony sokszor görbe szemmel nézett rájuk a pap bácsi, mert csak az ajándékaikról sugdolóztak. Ebéd után rohantak is Gyuriéknál. Ugyanis a három vadász tanonc következő oktatója a János bá lesz, Gyuri apukája. Ide rendelte a három NagyVadászt, hogy a teendőket megbeszéljék. Ő úgy tervezte, december 29- én újra végig járják az etetőket, hogy a vadak ne szűkölködjenek. János bá akart beszélni kicsit más dolgokról is, amit minden vadásznak illő tudni, de bizony a Három Gy. szóhoz sem engedte jutni. Először eldicsekedtek az új fegyvereikkel, meg a távcsővel, ami érthető is volt. De mikor János bá a nyomfelismerés tudományáról kezdett beszélni, mind a három Gy. „sokkal jobban“ tudott nyomokat olvasni, mint János bá. Legalábbis a szájukkal.“No, ezt majd a helyszínen ellenőrizzük.“ tett pontot a beszédre János bá, és magukra hagyta a Nagyvadászainkat, hadd álmodozzanak. Nekik eszükbe sem jutott álmodozni. Tervet szőttek, mikor is látogatják meg a „ravaszdi koma“ tanyáját, és milyen „fegyvereket“ visznek magukkal. Tudták, hogy a puskák zár alatt vannak, és csak az apukájuk jelenlétében lehet elővenni. Nagyon sajnálták, de a puskákról le kellett mondani. Azt is tudták, hol van az akácos, ahol a ravaszdi tanyázik, de olyan messze még soha nem jártak. Ezért úgy határoztak, egy széles látókörű szakember tudását veszik igénybe. Igaz, hogy kicsit nehezteltek Pesta bácsira a füstölt egér miatt, de tudták, ebben a dologban csak ő segíthet. Pesta bácsi csak hümmögött az orra alatt, mikor meghallgatta a Három Gy. terveit. „Bajos, nagyon bajos kutya nélkül, puska nélkül rókát fogni, de azért nem lehetetlen. Ki kell füstölni a ravaszdit!“

Gyorsan összeállt a terv. Győző hozza a távcsövet, meg kötelet. Kötelet fognak a rókaodú, vagy rókalyuk szájára tenni, és ha iszkol a ravaszdi, azzal  majd megfogják. Gyuri,  mivel a legbátrabb, valahogy szerez gyufát, meg egy köteg szalmát, amivel majd kifüstölik őkelmét. Mivel azért a Nagyvadászok fegyver nélkül mégsem indulhatnak a határba, úgy döntöttek, hogy Gyuszi hoz egy kisbaltát. Ez elég jó fegyver, talán még egy medvét is fejbe lehet vele  csapni. Úgy gondolták, ezek a készülődések teljesen titokban zajlanak, pedig  azt a lázas sürgés- forgást nem lehetett nem észrevenni. Mind a három Gy. nek az apukája nagyon jól tudta, hová készülnek a Nagyvadászok. A gyufa kicsit zavarta őket, de mivel nagy  a hó, nedvesség, biztosan tüzet sem fognak gyújtani. Ezért hagyták, cselekedjenek, és okuljanak a saját hibáikból. Az ünnepek alatt újra havazott, ezért mikor elhagyták 28-án reggel a falut, sok sok nyomot tudtak megint megfigyelni. Vitatkoztak is eleget, mert Győző bácsi az előző alkalomkor ugyan megmagyarázta nekik, hogyan ismerjék fel a nyomokat, de azért mindég akadt a Három Gy. között egy, aki ezt jobban tudta. A végén már nem is nagyon figyeltek a nyomokra, mert megértették, hogy így soha nem jutnának célba. Nagyon jól jött a Győző távcsöve. Egymás kezéböl kapkodták ki, hogy megfigyeljenek egy-egy őz csapatot, vagy valamilyen madarat a levegőben. Már fél úton lehettek , szabad szemmel is láthatóak voltak az akácbokrok, mikor Gyuszi egy nagy vermet, vagy lyukat fedezett fel közvetlenül a lábuk alatt a hóban.  Tanácstalanul körüláták, és fogalmuk sem volt, mi is lehet az. Természetesen a kisbaltát Gyuszi készenlétben tartotta, és a másik két Gy.  csak a „fegyveres“ vadász háta mögül merte szemlélni az eseményeket. „Hátha egy vadkan, vagy egy medve ásta be magát a hóba...“ Pedig abban az odúban csak egy tapsifüles mezei nyúlfi tartózkodott. Az apukák még nem mondták el a Nagyvadászoknak, hogy mikor nagy a hó, a mezei nyulak sokszor lyukat kaparnak bele, és abban húzzák meg magukat.  A Nagyvadászok egymást biztatva, araszolva közeledtek a titokzatos lyukhoz. Szegény nyúlfi már messziről hallotta a legénykék zajongását, de csak lapult, abban reménykedve, hogy majd csak elmennek. De mikor a zajok egyre közeledtek, hirtelek felugrott, és ahogy a hosszú lábai bírták, iramodott a legközelebbi bokrok felé. Mikor a Nagyvadászok előtt, közvetlenül Gyuri lábai között megnyílt a hótakaró és egy szőrös valami ugrott ki onnan, bizony inukba szált a bátorság. Annyira megijedtek, hogy bele is estek a nagy hóba. Ahogy végre megértették mi történt, nagyon elszégyellték magukat. Ilyen nagy vadászokkal ennyire kitoljon egy gyáva nyúl... Bizony, még maguknak sem vallották be, hogy mennyire megijedtek. „Nem a félelem, hanem a meglepetés döntötte őket a hóba!“ határozták el, és bátran, elszántan folytatták útjukat a ravaszdi tanyája felé.

Folyt.köv.